ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Azon az éjszakán közel engedtél magadhoz; alagútjaidban járhattam
órákig melletted maradhattam; felnézhettem Rád! Lassan egy éve történt
mennyire eleven mégis. Hatalmas élmény volt:

... minden útitárs bóbiskolt
vagy már jóízűen aludt. Sötétség borult a szeptemberi tájra. Rutinos pilótáink egymást váltva, biztos kezekkel vezették buszunkat. Félúton lehettünk - Rómát meghódítani siettünk!
Ekkor férkőzhettem közeledbe: Tiszteletre méltó Alpok! Csendesen, alig hallhatóan
szólítottál meg. Viselkedésed cseppet sem volt rátarti, hiszen tisztában voltál azzal, hogy van a világon jónéhány, - idősebb hegy náladnál.
Társam talált egy jó alvóhelyet, kényelmesen elhelyezkedhettem - lehúzódtam, szinte feküdtem az ülésen. Emeletes lévén buszunk - ráláttam a tájra, az égbolt
is kitárulkozott - , szóval tobzódtam a látványban!

... fák szaladtak mellettem; egy villanás erejéig voltak csak társaim. Aránylag közel, lustán elnyúlva - viziló hátakhoz hasonlóan feküdtek nyúlványaid. Hátuk hullámával szinte tartották az eget felhőstől, holdastól, csillagostól.
Kezdetben sugarasan barázdált -barokkos ég alatt haladtunk. A Holdnak egy különös színű felhőóriás mögött támadt bujkálni kedve. Nem volt vak-sötét. Megírígyelte a felhők játékát egy "barnásszürke Óriás", - mire a felhőcsoport riadt madársereggé változott!
Alagút-pár képe villant... bújócska vette kezdetét; harminckettőig számoltam az alagutakat, azután elvesztettem a fonalat. Impozáns siklásunk a csőszerű fényözönben mindahányszor parádés volt. Összecsókolózó gyors együttlétet produkált ilyenkor a fény, az energia sarkalta sebességgel.
"Hűséges Strázsáim" végig a távolban ácsorogtak, a hónuk alatt tartott települések
fekvő - kivilágított karácsonyfákra hasonlítottak.

Derengeni kezdett. A kelő Nap kilúgozta az éjszaka sötétjét, fokozatosan világosodott.
Kötelező pihenőhely következett; buszunk beállt a parkolóba - Leszálltunk:
- hűvös hajnal libbent kiskabátom alá...

2008. június 27.