Sorvadt szívből
csöppnyi vér sem folyik már.
A labirintus ezernyi útvesztőjébe,
korhadt testből kicsúszó lélek világít
a lidércként kéklő fénybe.
A róna szélen kibontakozni látszó
imbolygó kísérteties figura,
Testetlen úr!
Ködből előhomálylik
arcának sárga viasza.
Halvány a fény,
mi szemének gödréből szűrődik át.
Szárcsakézzel
magasba emeli az izzó fáklyát.
A révült kép
száz szívben fakaszt
malasztot nyújtó sárgás életnedűt
és az élettelent dermedt sikoltással
kezdik tépni a keselyűk.