ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Teremtő varázslat ez
őssejtnyi lét
csapongó lélektánc
milliónyi szövet
kibontott virágszirom
vajúdó lázban
rejtett tisztaság
titkos bélyeg
átörökíti a jót
- magunkat magunkká -
egy új feltámadásra

Ez a sorsunk
emberi küldetésünk ez
- sziklák testén egy parányi rés -
egy könnycseppnyi Isten
a világmindenségben
mely áthatol a rosszon
felcsobban duzzad ölelkezik
pórusok remegő vágya
ér pattan
forrás fakad
folyókkal szeli át testünk
tengerről álmodik
nekiszabaduló végtelenről
ledönti kőszirt börtönét
megállíthatatlanul
tudattá nemesül minden ösztön
értünk kötött frigyben
gyógyít ápol visz repít
hegyekről völgyekbe földi útján
vele fordul a Nap is
átszabja lángkardja
ormok lágy ívét
kristálynedve buggyan
éltet
szomjat olt

Teremtő varázslat
őssejtnyi hit
kétely remény
virágillattól ébredő
éltető zsongás
őrizzük egymást észrevétlen
az ember így teremtetett
mint hangzavarban
tisztán zengő hang
hozzánk bújik hízeleg
szívünkhöz kerül közel
az ember szülte szó
pillanat csodája
az örök teremtéshez
ősök ajkán s utódokén
mióta áll a világ
az élet eggyel kezd
a másikkal bevégez
mert kimondatott
általad Uram
megalkottad az embert

Mondtad
Légy...akarom

Sokasodjatok
mint a termővesszők
test-test lélek-lélek által
egymásba font öl melegben
legyetek szépek s jók
mézédes szőlőszemek
mámortól csordult pohár
cseppjei a szájban
szomjat oltók
karban ringó föld
örök vetésre s aratásra
kergetőző loboncos szél
ringó búzatenger
mindennapi kenyér
vívódás s megfontolás
ha áldozatot kér az Isten
vérrel szentelt oltárán
egy arasznyi fényben
s fennmarad az ember

Kimondatott
Légy...akarom...

S lesz
mindig lesz teremtő varázslat
ihletett perc újraszülető
életet hordozó
ér
patak
folyó
termékeny föld-öl
tengerek óceánok
vágy és csók
enyhet adó lehelet
szárnyaló örömnek
megbilincselt bajnak
s lesz emberi szó
mindig lesz újra
tavaszhozó reménye
az elvetett magnak

(Kép: Horváth Piroska)