(Saját fotó)
– másnap –
itt a dagály,
a púpos víz elsodorja
a napágy alá rejtett
tarka kavicsokat,
amelyekből
néhány darabot
loptam csak haza,
a fekete hegyek mögül
kinő a Nap csápszerű haja,
hogy majd alkonyatkor
a völgyet átölelje,
vijjogó sirályok követnek
- talán nekem szól
hangos jajveszékelésük-
halott lepke leszek,
vagy kóborló szellem,
a nevemet lassan elfelejtem,
s azt is, hogy már
más században élünk,
más emberek között,
évről évre sír,
dagad a tenger,
de bennem
nincs már nedv,
ami könnyé válna.