A tenger metamorfózisai 1. - Az Adria Montenegrónál
(Saját fotó)
elvarázsolt kastély tükre,
fénykabátja zöldesszürke
végtelenben-oldott tempera
szinte mozdulatlan,
de néha-néha
ágaskodik a hullámtaréj,
s lágyékomhoz ér,
a Nap tüzes katlan,
csordultig telt vörös gömb,
szél nincs, csak csend
s lélegzet,
algaszálak, áramlatok
pillangóznak rajtam,
– érintésük kényeztet –
*
– tegnap –
jött a vihar,
hallottam neszezését
a kőfal repedéseiből;
fű és gaz közt zörgött,
a víz sziklának verődött
– elnyomta
a kabócák harsány kórusát –
az öböl magas
mennyezete mögött
egy király hangja
parancsokat osztott,
– az ég minden színe
összekuszált szivárvánnyá foszlott.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges