Tavasz jön
Tavasz jön, és én arra gondolok,
a tulipánok árván is boldogok?
Anyám kertjében nyílnak-e majd
- lépteire vágyva - sárgák, pirosak?
Tavasz jön megint, és a napmeleg
átsimogatja az alvó kerteket…
Anyámhoz bújnék… - mintha mondaná:
nyíljatok árváim, nélkülem, ezután…
Tél elől bújók, büszkék, dacosak!
Ki fényesíti most szelíd szirmotokat?
Anyámra vágyom, fénytelen éjben,
rejtőznék hosszan kéz-melegében.
Tavasz jön mégis, és a napmeleg
átmelegíti majd vacogó lelkemet,
ha anyámért sírok, és édes, jó apám
óvó lelke ölel takarót reám.
Tavasz jön, - nélkülük, és mégis velük,
letekint az árvult kertre fény-szemük.
Csillaggyermekem már eléjük szaladt,
vigyázzák egymást, s a tulipánokat.
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges