mikor az asszony
a habok közé lépett
köszöntötte a Nagy-Vizet
megszűnt a világ
ketten
maradtak, Ő és az óceán
a nagy-víz az alkonyatban
kedvét kereste
tenyerét nyújtogatva
kincseiből kínálta meg
színes formás köveket
apró gyönyörűségeket kapott
örökbe
alig volt ereje elköszönni -
átfagyva borzolta haját a szél
érezte, jól megvoltak
ő és a Nagy-Víz
Visszaindult. Lábujjai
között nyirok, homok
lelkében az élményt vitte
ami vele maradhat, örökre