ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Tar-lón kell zsebkendőt tűrni. Megbotránkoztató! A kopasz sörényes sem vonzza, de legalább ne hordozható kutyafőkötő lenne zsámolya, bár akkor zseb-ebkendő lenne talán a neve… Töp-rengett, de megijedt és leállította magát, mert a szeizmikus hullám rettegéssel töltötte el, ezért burkoltan az elsettenkedés csábos gondolatával kezdett el-kok-et-tálni… és megijedt. Soha, de soha nem ivott kokalét, ácsingózó tálcáról főleg nem!

Most akkor mi van v-elem, V alakú elem lettem? Afféle akkumulátor, tápegység-erőltető? Igen, ő erőlteti, meg a tető is tiszta erő… Ott valahol, a völgy alján csobogó patakban… A pata-k… nem bírta folytatni, hogy szép. Már kával mondják, újabb módi szerint a lóláb ékesítőt? Leresz-elem, gondolta, és felnyögött. Egy újabb akkumulátor! Hol ered, hová merüljek zöld rétből a biztonságba? A gondolat is ijesztő, hogy biz’, ha alámerül, hal lesz belőle, ton, és kifogják a halászok.

Hal-ászok… Ezek, úgy látszik, nagyon szeretnek kártyázni, náluk sügér jelzi a legmagasabb lapot. Vajon, a delfineket is kifogják? Ők nem is halak. Alakban bár azok, de tüdős úszók ők. Ez életveszélyes! A horgászok, vízbéliek cselszövésére használják az úszókat, spárgán. Ezek is kellemetlen szavak, mert nincs kellemük. A spárga kín, mely rövidített tornai repesztés…

Már kész volt a tarló az elhagyásra, sem sörénytelen, sem főkötős eblány nem vonzotta. Iszkolt szívdobogással, csak magának mondogatta.

— Nyelvem nem ijeszthet meg, sem ami a számban van, sem amit beszélek. Bár égnek áll a hajam, de semmi köze a borzokhoz! Alomnyi van belőlük, alomnyi lom!

A külvárosban lecsendesedett, s midőn egy bombanő jött vele szembe, fedezékbe dobta magát, fedező ékben. A veszed-elem, újabb akkumulátor, vásárlásra ajánlkozott, név szerint neki célozva.

Szegény… hová lett, ha már nem a mai? Zsebre vágott kezekkel kiszállt a kaszáló emlékéből, és boldog-bulldog csaholással csiholt pattintható jövőt magának. Fel sem tűnt neki, hogy nem mentőt akart.