Töretlen
Sétálsz a kavicsos úton,
süt a nap, tegnapi eső
nyoma beárnyékol.
Belenézel a pocsolyába,
megtorpan a lábad,
látod, ilyen ártatlan
a küllem, belül
örvénylő a rend;
örök elégedetlen.
Neved harsogja a világ,
mintha lényem meghajolna előtted,
töretlen képedet mások elől
az erdőbe rejtem, a fák
meztelenül meredeznek rám,
dolgom bevégeztem-e?
- Nórica alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges