Törékeny szerkezet
Távolság mozsarában csenddé porlik
a harangszó. Belső tornyom is néma.
Fejre állított tornyokból csókák hullanak.
Fogyóban vándorlásom minden tartaléka.
Tanyám biztonságát fölszívta a táj.
Várom, de nem jön, kinek rám kellene
találni s ki megtalált, az is gyorsabb
léptű. Lemaradok, pedig futnék vele.
Egyetlen lehetőségem, kihajtogatni
gyermekkorom s ráfeszíteni a mára.
Furcsa, törékeny szerkezet az emlékezés:
úgy zuhan velem, akárha szállna.
- alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges