Téli anziksz
Ágak sűrű szálkáin,
mint elaggott fakír
fekszik a táj.
A házak havas sipkáik alatt vacognak,
miközben a halál,
rejtőzve mint a macska,
vadászni indul.
Sehol egy madár.
Szűz még a hó.
Torokba fagyott kiáltás vádol.
S gémberedett ujjal, egy vén uzsorás
ki nem mondott szavakat számol.
Megint jó éve volt. Sok volt a csend,
sok volt a néma száj.
Mint most is,
amikor e fagyos táj az elhallgatott
igaz szavak rianására vár.
Még esik a hó, s temet.
Valahol egy mentőautó süvít
a tájba. Tán reményt visz valahová.
De már ébred a város, s szeméből
kotrógépek próbálják kidörzsölni az álmot.
Ébredj fel te is!
És még ha sűrűn is hullanak
a hamis szavak,
és még ha mindenki bódult
a paplanok alatt,
te ébredj fel!
Mert megfagy,
aki a hóban marad.
Mozdulj, igazat ordíts,
hogy életben maradj!
Mert egy vén uzsorás
valahol csak számol, csak számol,
mindig csak számol,
miközben a halál
a széfek mögül
prédára les.
_____________________
2006.02.25
- theodor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges