Távolodik, aztán közelít megint
Mint fészkéről felriadt gerle éjjel.
Verdes felettem az ének.
Bölcső, vagy verem?
Nem ismerem illatát a szélnek.
Fölém hajolnak,
néznek,
csupa-rés kerítés mögül lesnek,
lámpa terít rám rongy takarót.
Félek,
rossz mese volt az ígéret.
Nem leszel velem ott
a végső órán.
Fázom.
Panelházon hályog szemsorok,
egy szál király ácsorog alatta,
aranyát mind odahagyta a vámon.
Kéreget.
„Isten bárányának!
Tegyétek vétketek
vasfazekamba!”
- Takács Dezső alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges