Távolodón
(képzelt búcsú)
Azt hittem jól szerettelek,
hogy meghaltam volna nélküled,
de túlbecsültem önmagam,
hiába volt a jelszavam, hogy
szeress, ölelj, ha élni vágysz,
akkor is ha halálra válsz;
szíved-lelked már tetszhalott,
és érzed, mindjárt összerogysz!
Elhagytál, hűtlen, a másikért,
hamis szerelem-himnuszért.
Talán rosszul szerettelek,
untad hosszú hűségemet,
de te is hibáztál valld be hát,
elbuktunk minden iskolát!
*„Ki kérte forró haragod?
Szeretni ki bujtogatott?”
Hozzám láncoltad magadat,
titkolva valódi önmagad!
Rettegés volt az életed,
hogy élhetnék tisztán is,
nélküled!
Hát szíven talált most végzeted,
s bár velem telt gyáva életed,
véresre martad szívemet!
Mesterkélt, hamis szenvedély
ami ezután elkísér:
féltékeny, gyűlölt haragod
vidd a másiknak, te bolond!
Ne szóljunk! Jobb, ha hallgatunk,
s bűnünktől
összeroskadunk!
*(Evokáció: Váci Mihály, Te bolond)
Illusztráció: saját, Távolodón (Gyirmót, 2015.) http://www.panoramio.com/photo/122419748
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges