Lépteid követve
iramlik fürgén
pontosan tartva irányt
hogy elejtsen
rejtekeidre tör
feltartóztathatatlan
bekerít a négy égtáj felől
kiforgat minden menedékből
szivárgó gátjaidon
nembéliséged durva tagadása
átbukva elárad
a fölfedett bizonyosság döbbenete
élesre állítja érzékeidet
mégis szorongásoktól eloldva
méltósággal veszel belé
mint múlt tengerek homályába
a mitológiai szigetek.