Ez volna hát
a fehérség,
a jeltelen magány,
mikor valaki
egy tárgy homlokán
várja, hogy megértsék?
Ez volna hát
a termő sivárság,
a szikre-applikált virág,
mikor a ködbe
vágunk tárnát,
és naponta mindig
újra termeljük
ugyanazt a mániát,
mely nem ismer hangot
és lakható valót sem
mikor egy sintér
vadászik a versben
és hurkolja a lelket.
Mekkora menhely a világ,
ahol a ketrecek hiánya
k e t r e c e b b lett