Ismét Karácsony lesz,
nagy szavak röpködnek,
– lehet, hogy a mennyből
hullik majd a hó –
angyalkar énekel,
girlandok villognak,
mint gyémánt,
kiragyoghat
belőlünk a szó,
ám mondd, mi történik,
ha alszanak az őrök,
s alattomban tőrré
válik az ige,
a háromkirályok
rossz útra tévednek,
és az angyaloknak
alábbhagy hite?
*
Kutatom a szókat;
tisztesség, boldogság,
szabadság, szeretet,
-megtartanám őket,
de mindig vándorolnak -
sarokba állok majd,
így vezekelek,
én, a parányi lény
letérdepelek,
– csak egy óriási
cipő orrát látom –
fűzőjét bekötöm,
lekaparom róla
a rászáradt sarat,
felnézek; emlékek
ömlenek szememre,
s eszmélnek temetett,
drágakő szavak.