Befont hajtincs volt
a loboncos idő
mikor elnyúlt
visszacsókolt a Nap
testünk szétomlott
mint a kőszirt
ő csillagpor lett
én meg égő salak
Szerelem volt
ma is éltet
ahogy belém szépült
vulkántűz fénye lettem
velem járt az az asszony
fenn a mennyben
ki úgy szeretett
meg se érdemeltem