Nem tudom honnan és miért,
naponta mégis érkezem.
Kilépek valahonnan. Indulok.
Ajtót nyitnak. Ismét létezem.
Száz város emléke bennem
síkságok íjak, lovak, csaták,
s arcok összegyúrva, egyetlen
önmagát építő sziluettben.
Jövök, hogy itt sem maradjak,
megyek, hogy érkezhessek újra,
e szerdává tatarozott keddbe,
a jelenné átfestett múltba.