Szegények
Nem akarok aludni már,
csak álmodni visszajárva
s feladni magam a múltba
portósan, hol sose várnak.
Megállni ablakod előtt,
szerelmesnek lenni vakon.
Megittasodott szavakat
hallgatni szomjas ajkadon,
míg fénynyaláb ölel s táncol
borostyán-hittel, mint a nap.
Bevésni tested szirtjei
közé lázadó magamat,
hol vonz a mély s nincs menekvés,
zuhanok veled s elégek.
Aprópénzre váltom újra
gazdagon a szegénységet.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges