Szavalóművész
Amatőr szavalóművész koromban Petőfi verseket is szavaltam, a „Petőfi Erdélyben” szavalóest keretében, melyet a költő halálának 150. évfordulójára szerveztünk tova 1979-ben.
Ez alkalommal Makfalván a kultúrházban „Az őrült” című verset adtam elő nagy pátosszal. Mikor odaértem, hogy
„Jajgatnak majd és én kacagok,
Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.
Hahaha!”
gyermek az első sorban hangosan felkacagott, és bár hiába néztem rá szigorú szemmel, hagyná már abba, ő tovább kacagott, s olyan csengőn, ropogósan, hogy azt a közönség is átvette.
Majd azt a pár sort
„Reám borúltak s könnyezének.
Szerettem volna fölugrani,
Hogy orraikat leharapjam”.
poénnak értékelték és megtapsolták.
Ha a költő csalódottságát, kétségbeesett vívódását* próbáltam érzékeltetni hangsúllyal, mimikával, miként a következő sorok:
„… egy hiéna kiása siromból.
Ez az állat volt egyetlen jóltevőm.
Ezt is megcsaltam.
Ő combom akarta megenni:
Én szívemet adtam oda,
S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle”.
kacagás volt erre is a közönség válasza.
Ez így ment strófáról strófára és bárhogy igyekeztem komolyan deklamálni a jambikus sorokat, közönségemet már megfertőzte a féktelen kacagás kényszere.
Így váltott át egy komoly, patetikus vers elmondása saját paródiájává, kabaré jelenetté.
Ezzel véget is ért szavalóművészi pályafutásom…
~.~.~
__________________________________________________________________
*
Illyés Gyula szerint Az őrült című vers … egy kétségbeesett fiatal képét vetíti elénk.
- Bige Szabolcs Csaba alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges