Szavak, álomfoszlányok
Te hozz igazságot, kiről álmodom,
de nem tudom, ki vagy.
Tűz-ittas hajnalon szétfolyó láva,
bennem élő örök vibráló égi fény,
kőszirtek ölén búvó izzó magma,
ébredő testek melege,
képzetem csapongó éji fenevadja,
suttogó szavak, álomfoszlányok
derengő felhő csacsogása,
kit holdtölte feszít csillagvasra fölém
szendergő varázslat égi-jelnek,
ha jönnek a vágy-vadászok,
hogy pázsitom horizontján
karjaim közt elringassalak.
Látod meg se rebben burkában a föld.
Úgy emel feje fölé, mint anyám,
mikor újszülött fiát csókolta az ég
s csak titkait óvja, ha mélységeiből
rám tör s megérint a kőbezárt holnap
kanyargó vad vizek, erdők, hegyek
égő testtel nászi ágyon összegyúrva egyetlen
ki nem mondott szóban: szeretlek...
és föld leszek mert földből vétettem,
közös lesz az álmunk, mert magamnak álmodlak
s veled mindenségre vágyok
Tudom mindennap bennem hal el a nap
s bennem szül az éj végpusztulást.
hogy újra teremtsen, mikor kihül a kráter
s az égi öntőformákból egy más világot vet
lábam elé az isten
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges