szabadon
ajtócsapás
és én
saját konyhám padlóján
a fájdalomtól
lassan térdre rogyok
majd...
ugyanezzel a lendülettel
elszakítalak magamtól
újra szabad vagyok
de hiába várom
nincs benne
semmi lélekemelő
.
..
...
azóta
nyarat kergető ősszel cimborált a tél
ki a tavasz elől fehér-feketébe bújt
és így
évek göngyölítettek fel egy teljes évtizedet
míg én
csak arra vártam
hogy nemes egyszerűséggel
újra elveszthessem fejem...
s valami őrültségtől feltüzelve
talpra állhassak
de
csupán
a végtelenbe karcolok álmokat
ahol földig ér az ég...
- Ütke alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges