Szívem lábad elé rakom
Izzó fátyol arcodon,
rám tekintesz és szétesem,
parázsló szemed rám ragyog,
rád nézek, kezed megfogom,
mosoly fut át az arcodon,
olyan vagy, mint az angyalok.
Fátyol takarja tetteid,
én láthatok csak rajtuk át.
Aranyló selyemszál, amit
nem észlelhet a külvilág,
mert függönyét, ha széthúzom,
szívem lábad elé rakom,
hogy érezhesd amíg dobog.
éjhosszakban, s nappalokon.
- Boér Péter Pál alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges