Sorsodért küzdj, ne ellene,
ha a cél nemes,
s ha néha mégis kellene
kis biztató,
tudnod kell: erre mindig
a csend a jó.
Ha átsírod is néha az éjszakát,
és tétován lépsz
az úton tovább,
mert sehol nem vár
egy jó barát,
ha szomjazol, s nincs, ki inni ád,
nem nyújtja feléd
senki a poharát,
csak légy kitartó,
és menj tovább!
Ne riasszon a némaság:
nem oktalan az út során,
ha mély a csend,
csak jól figyelj:
meghallod majd
a szívedet
halkan, lágyan szólani.
S e mélyről szóló tiszta hang,
mint lepke szárnya,
simogat.
Álmodban is
veled marad
e láthatatlan, hű barát,
ki sorsod útján
rád vigyáz.
__________________
2011-05-15