Szárnyaszegetten
*„...Hogy őt, az embert, a lényt, a fényt,
fázó gőgjében meg ne lássák,”
szárnynak magára terítette
vágyait rejtő éjpalástját...
Azt hitte, így már láthatatlan,
szállt ibolyakék szenvedéllyel,
de jött a hajnal, feltárta titkát;
szárnyaszegetten sír az éjben.
*Szabó T. Anna felhívására, befejezetlen soraira
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges