Szálanként
Tekinteted öröknyarát, tüzét.
Didergésekből vissza melegedni.
Arcodat — egyedül lehetséges
arcát a szerelemnek.
A fészekrakás nem múló izgalmát.
Szálanként tapasztani hozzád életem.
Titokmély, tengerből földerengő.
Annyi éven át is fölfedezetlen.
Közeledből tovább a közeledbe.
Egyetlen belakott földnyelvről
csak sejtett, egésznyi kontinensre.
Indulok földeríteni égtájaidat.
Szálanként tapasztani hozzám életed.
Csaknem megtelt e sorokkal,
a papír mégis szűz előttem. Megíratlan,
miként fogjuk egymásban újra
megtalálni érintetlenségünk,
és – üldözze bár tavaszunkat
telek mind hosszabb sora – naponta
szálanként összetapasztani életünk.
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges