Sorsszerűen
Fájdalom s öröm
határvonalán
termékeny a csend,
csapong a lélek.
Az ember
kettétört önmagán
érleli a születő
szépséget.
Könnyben, mosolyban
a láthatatlant,
mit a test hordoz,
hisz így emberi.
Kevés, hogy feladja
s több, hogy beletörődjön.
A sors, hol büntet,
hol meg feloldoz.
Küzd, míg megveti
lábát a földön.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges