Sokadik triptichon
teleírt évekről mállik a vakolat
szavak hullanak
a téglabordák alatt
önkényes lakásfoglalóként
gubbaszt a csönd
és az aura kerítése mögött
a belső udvar is néma
*
a levelek helyét
ötletszerűen változtatja a szél
ettől megfejthetetlenné válik az ősz
örökre titok marad az ágat-elhagyó-pillanat
előtti elhatározás
a milliárdnyi ugyanaz a MÁS
*
eldobni a tökéletesre csiszolt harangszót
és kertek illatából reszelt kalapáccsal
betörni égbolt üvegét
s amíg csörömpölve madárszilánkok hullanak
suttyomban betont önteni a gyepre
legyen minden átlátható meg célszerű
s mikor már a jegenyék is
egyenkúposra hegyezve
akkor már nem tűnik föl senkinek
hogy a dédelgetett gombolyag mit sem ér
hiszen Ariadné megszökött
és te gyújtózsinórt követsz a detonációig
- alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges