A sivatag dala
Úgy villódzik, mint végtelen üveg
a sárga-szürke fodros őrület,
ám mintha mégis idelátszana,
ahogy a csöndön falka szél üget,
s rátekereg a sivatag dala.
És tapossák a kicsiholt tüzet,
az út mellett csügged a feszület,
fölsistereg a porszemek zaja,
a húst meglepik szapora nyüvek,
a léleknek meg nincsen illata.
A héja nép eszelős és süket,
csak gyűri-őrli ősi lendület,
míg meghalkul az élet dallama,
a halál előtt soha nincs szünet,
de túlról mintha áthallatszana.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges