Shiva csókja
sötétedett
a kertben abbamaradt a tücskök cirpelése
a Hold Káma-Szútrát olvasott
majd felajzott sarlójára húzta
a kéjre éhes estet
esni kezdett
s míg kint könnyű zápor szitált
bent a szobákban
feromon-felhők
könnyű párája lengett
és mindent beborított
amikor melléfeküdtem
Éva már aludt
de szája mozgott
érthetetlen szavakat mormolt
majd hirtelen felült
és csukott szemmel az ablakra mutatott
ott-ott
egy óriási madárpók
odanéztem
de az Shiva volt
ébenfekete trónon ült
szitárt pengetett
és a végső napról énekelt
hátunk mögött a Hold fáklyája kísértetiesen lobogott
hipnotizált a dal
amikor már mozdulni se tudtam
Shiva nyolc kezével gyorsan körbefont
vámpír-szájával rám tapadt
s mint egy fekete lyuk
minden tökéletlenséget
kiszívott belőlem
vágyat
kapcsolatot
érzelmet
régi emléket
ami Isten és köztem volt
reggel a nyitott ablakon betoppanó szél
helyemen
csak száraz porhüvelyt talált
lehullott levél híján
azzal kezdett játszani
__________________________
2007. október
- theodor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges