Pedig
tenyérbe vett szívvel
jöttem a világra
Mégse
kellettem senkinek
ki szívesen látna
mint magzatát a diófa
ha telt rügye lobban
mindegy bölcső vagy bitófa
sarjad a lombokban
Pedig
anyaölre vágytam
féltsen aki kihord
Mégse
lehet az anyátlan
aki születni fog
hozza erőszak vagy gyönyör
gyümölcsét a násznak
hogy létéért könyörögjön
a mag a kalászban
Pedig
dús nektárt ígértek
rám csorduló mézben
Mégse
lettem más csak bélyeg
törtrész az egészben
levetett rongy akit elnyűtt
ösztön
élet
Isten
mintha vérpadra került volna
ki igazából
nincsen
(2o1o június o8)