ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

- Hé inas, kullogjon ide szélsebesen!
- Elnézést uram, nem vagyok inas, már leszolgáltam az esztendőket! A segéd titulus boldog birtokosaként hánykolódom a maga irányába. Szeretnék mielőbb mestervizsgát tenni.
- No! Hogy mik vannak! Bár azt sem tudom honnan jutott eszembe, hogy inas... A falakon belül eleve mindenki tökéletes képzettséggel kerül a nagy masszába. Inasok nem kószálnak erre. Ezt még az öregapám ükapja mondta, aki valamelyest én magam voltam. Egészen megzavart, bár inkább felkorbácsolta a kíváncsiságomat. Miféle szakmában segédkezik?
- Segédként dolgozom kérem. Úgy is mondhatja, hogy besegítek. Elem vagyok és most boldogan idehömpölyögtem, mert engem megtanítottak a felettesek tiszteletére. Hozzám képest, mindig mindenki felettes, így kell néznem a világot!
- Milyen szakmát tanultál, fiam?
- Ha nem mondottam még, Elem vagyok. Elem!
- Milyen elem? Úgy tudtam, a falakon belül nincs szükség elektromosságra - persze rosszul, mert van -, semmiképpen nem elemekből, azok lemerülnek. Legalább márkás vagy? Gondolom nagyon, nagyon tartós, élethosszig és utána még akárhány élethosszig.
- Tartós vagyok, uram, de félre tetszett értelmezni alázatos szavaimat. Nem világító elem vagyok, csak úgy, Elem, mert a falakon belül tényleg nincs szükség olyan szakmára.
- Miféle elem vagy végül is?
- Sejt Elem, már mondtam, nem inas.
- Aha! Nem inas, de még nem mester. Jól van fiam.
- Megkérdezhetem az uraságot, mi a becses szakmája?
- Én citoplazma részecske vagyok, de ha szemtelenkedsz bepanaszollak a nagyon nagy főnöknél.
- Csupán citoplazma és ilyen magas lóról beszél? Egyáltalán honnan vette azt a szót, hogy szakma?
- Fiacskám, talán már mondtam, hogy nem tudom... Valami neuron idecsüngő, barátom vékony szála telített az információval.
- Megáll az ész! Egy egyszerű citoplplaccs senkit? Ha tudom, hogy egy ilyen al-alsórend hozzám mer szólni, már rég jeleztem volna a Magfőnöknek, hogy szaporán váltsa ki egy másik odaillő lécseppel. Bár segéd sejt elem vagyok, ahogy ezt tisztességgel jeleztem is, egy alacsonyabb kasztbélinek, magának is megadtam a tisztességet. Úgy látom, segédsejtelme sincs a falakon belüli etikettről! Jut eszembe, itt nem csevegünk, mindenki csinálja a dolgát! Különben, kapaszkodjon meg, éppen osztódunk és már megint egy generációval öregebbek lettünk.
- Mit mondott, ki is maga? Az a baj, hogy arra sem emlékszem, hogy én ki vagyok, mondhatnám segédsejtelmem sincs, de ez annyira profán. Ilyenkor mindig felszabadul egy kis parányi halványlila gőz, a tudásból. Nos hát, még az sincs... A Mag, ma előbb-utóbb megmondja, mert ő az igazi főnök és akkor majd számon kérhetjük egymáson, pontosan mikor, hol óhajtunk párbajozni.
- Munkára fel, tegye mindenki a dolgát és hagyjuk a hülyeségeket!
- Nem emlékszem mióta dolgozom már a sejten belüliben, de még sosem kalandozott ilyen vétkesen el a fantáziám. Csak és kizárólag a lényegeset jelezzük, azontúl kuss a nevünk és nyomjuk, mert ez a dolgunk. Hogy miért? Azért a halványliláért, ami nem sokára megint be fog következni.