Szakadt lombhátú csoda
barnult ég
pirosasan vezénylő fellegek
körül repül
magyarázhatatlan seb
ma tegnap lett a jelen
és elvágtam a múltat
üvegcipellőt húztam
pedig még szimplán is
csak járni tanultam
rög vagyok ereidben
s ki tudja ki vagyok magamnak
tagadó tükör
vágy
kivé válni
nem ismer fel fényképemről
egy futó pillantás
pillanatot ás pillanatra a nap
és lehet nem szabad már
összekötni az elmúltat
azzal ami még jön
lombhátú csoda
kéjes öröm
seb vagyok.