sarjad
Ez a vers nem más, mint
meghitt beszélgetés
az öreg kemence mellett,
mikor egyedül maradunk,
és odakint reccsen
az erdőben járó tél
léptei alatt a fagy.
Szavak, melyek hívnának,
helyet cserélve az idővel,
tintafoltok, remény,
ki nem mondott ima.
Ez a vers boldogság,
mi bennünk sarjad,
öröm, hogy vagy,
és a félhomályban
csend lopózik be az ajtón.
- Ady Ágota Melinda alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges