Az őszi gomolygó ködből
rád kiált a sötét éj.
Csukott szemű házak,
növekvő árnyak,
gonosz lelkek.
Olajozott rémülettel
siklanak a percek.
Dombok alatt
menekül a félelem.
Ajtókat tétova kézzel zár.
Szabj Uram rendet,
legyen akaratod szerint,
de nézz a ködön át,
hova jut a világ!