ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

- alsócím: Kötelékben röpítve -

„Kettőkor igazgatótanácsi ülés, háromkor sajtótájékoztató: el ne feledje!
Fontos! Legyen pontos!” – vetette oda Ügyvigazgató a Társaság Szóvivőjének.
Szóvivő rábólintott, és kettő előtt tíz perccel már a Tanácsteremben ült.

Kettő után valamivel gyülekezett a fő- és aligazgatók gyülekezete, meg mások is.
Égi szózat hangzott a hosszú asztal fővégéről: „A QABCA szerint az üzleti világ és a fogyasztók is borúlátón ítélik meg a gazdasági kilátásokat. Az üzletág helyzete várhatóan tovább fog romlani: az ágazat az idén rekord nagyságú, 6,1 milliárd monétás veszteséggel számol, a kereslet csökkenése és az üzemanyag drágulása miatt a tavalyi, 5,6 milliárdos nyereséget követően. Egyáltalán nincs más esélyünk, mint a leépítés, főként adminisztratív vonalon. Nos: ezt kell beadnunk az Abécég alkalmazottainak! Munkára fel! Egy óránk maradt, hogy kirugdossuk mindet!”
”Fiam!” – vetette oda még Ügyvigazgató a Szóvivőnek – „Ezt kell ügyesen tálalni a sajtótájékoztatón a keselyűknek!”
Szóvívő bólintott, aztán sietett irodájába: harminc perce maradt a fölkészülésre.
És fölkészült: jól fölkészült, ezt el lehet mondani.

„A nemzetközi …forgalmi szövetség adatai szerint az áruszállítás 0,8 százalékkal esett vissza ..niusban az egy évvel korábbihoz képest. Eközben a személyforgalom 3,8 százalékkal nőtt ugyan, ámde …03 óta a legalacsonyabb ütemben. Akkor az a-típusos tüdőgyulladás pánik tartotta vissza az embereket az utazástól, most elsősorban a pénztárcájuk.
A Cég a téli menetrendben kölcsönbe adja öt …ng …37-es …ülőgépét, és megkezdi 250 aktív és 150 jogi állományban lévő dolgozó csoportos létszámleépítését. A társaság a működés és a létszám optimalizálását gazdasági kényszerrel magyarázza, a mintegy 2.500 dolgozó munkahelyének megőrzése érdekében. Uraim!” – nézett szembe az újságírókkal. - „Ennyi a hír, és a magyarázat. Köszönjük részvételüket.”
Elindult a pódiumról lefelé. Mentében Ügyvigazgató elcsípte, és gratulált a tömör, pontos, és jól szerkesztett sajtótájékoztatóhoz. Aztán könnyedén – ó! be könnyedén! – hozzáfűzte.
„Természetesen a leépítés önt is érinti: kénytelenek vagyunk – amint jól mondta -, az adminisztratív állományt csökkenteni. Szóval, pakolja ki az irodáját reggelre, kérem!”
Rámosolygott Szóvivőre, és megveregette a vállát: - „Föl a fejjel barátom, a képességeivel még sokra viheti!”

A Cég - a tőle elvárható, szokott módon - nagylelkű és gáláns volt: minden leépített dolgozónak jelentős végkielégítést adott, nagyjából fizetése arányában, de Szóvivő esetében még egy kicsit meg is toldották: a Cég roppant elégedett volt Szóvivő munkájával.
Szóvivő pedig nem sokat töprengett: minthogy a szavakon kívül semmi máshoz nem értett, úgy döntött, hogy a végkielégítésből szerelmi levelező irodát nyit: azt nyit, igen.
Oly sokan vannak, kik éppenséggel a szavak bővében szűkölködnek, neki pedig szavakból bő fedezete volt.
Miért ne adjon a bővölködő a szűkölködőknek?
Különösképp, ha jól megfizetik?

Irodát bérelt hát: no, csak egészen kicsikét, és nem legbelsőbb Belvárosit, de kedélyesen sárgára festett falút, zöldreményszín ajtajút, bájosan kicsit és kedveset.
Aztán – maradék pénzén - itt is, amott is reklámokat jelentetett meg:
”Szerelmes Ön?
Szereti azt a Lányt / Nőt / Fiút / Férfiút?
Élete Társát kívánja megszerezni?
Önhöz hűtlenné lettek a szavak?
Jövök!
Jön Szóvándor, és segít!
Keressen föl, és szerelmes levelét
Ön
helyett megírom,
mellyel bizton elnyeri Kedvese kedvét!
Öné lehet az Álombéli!”

És jöttek: jöttek a szerelemmel bíró csöndszavúak, és Szóvivő kifaggatta őket, szerelmeseikről képeket kért: mikor már mindent tudott, és ismerte a sosem ismert Kedveseket, akkor tiszta, szép, fehér lapot húzott elő, és írni kezdett:
Például ekként:
„Szeretném, ha nem félnél, ha tudnád, hogy a kegyelem a tenyerén hord, akár jómagam. Van ételed, italod, ruhád és ágyad. Ne aggodalmaskodj!
Szeretném, ha tudnád, hogy végtelen életéhséged is bűn nélkül jól lakathatod, ha ismered a módját. Olyan egyszerű.
Ülj le az alkonyi kertbe és figyelj!
Figyeld az estközeli madárhangokat, a  szél érintéseinek hangjait, a csend zizegését, a távoli harangszót, de jó a repülőgép zúgása is, sőt, megfelel az utcazaj és a vonatzakatolás is, csak jól figyelj!
Figyelj és tudjad: én szeretlek, szerettelek, szeretni foglak.
Csak a szerelem volt, van és lesz, csak a szerelem élt, a szerelem él, aszerlem élni fog!
Kérlek, ne félj!
Ne félj a találkozástól ne félj a szerelemtől, ne félj a házasságtól: ne félj hozzám kötni sorsodat!”

Már ennél a legelső levélnél megsejtette, hogy bajba került, hogy nagyon rossz szakmát választott magának.
Nézte a Lány képét – az idegen lány képét, egy másik férfi másik szerelmének képét, kit Alitheának hívtak (Ó, Istenek!) -, és rótta szerelmes sorait egy másik férfi helyében, és gyomrában zokogott a fájdalom: szerelmes lett, iszonyatosan, lélegzetállítóan, gyomorfájdítóan szerelmes lett szép Alitheába.
És míg sort tett sor alá, pontosan tudta: más helyett ír, másnak szerzi meg szóvándorkodásával a gyönyörű és jóságos és melegkezű Alitheát.
Másnak szerzi meg.

Úgy is lett: Alithea beleszeretett a szépszavúnak vélt másikba: kevéssel később hozzá is ment feleségül, két gyermeket szült Avriónak, egy kisfiút meg egy lánykát: Lagoszt és Sztafülit.
És boldogan éltek, míg…

Szóvívőnek meg új munkája akadt: Perisztérit kellett Iszihi feleségének megszereznie.
Perisztéri oly gyönyörű volt, mint ha Lalagé lett volna.
Nem volt Lalagé persze, hogyan lehetett volna, de gyönyörű tavaszi lány volt: és Szóvivő az ő képét is maga előtt tartva írta Iszihi helyett:
” Drága, szép és jó Perisztéri! Magam sem akarom elhinni, hogy mennyire távol van a mostani állapotom a három héttel ezelőttihez képest. Ezt nagyrészt Neked köszönhetem. Érdekes, hogy a keddi találkozás még feldúlt, és most úgy érzem, hogy inkább jó dolog történt velem, hogy igazából ajándékot kaptam azzal, hogy elváltunk.
De holnap vagy holnapután majd visszatérsz, bizton tudom!
Ne félj visszatérni!
Amitől félsz, épp az ölheti ki a félelmet. Nem azonnal, nem egyszerre. Lassan gyógyít, és talán ideát be sem fejeződik a gyógyulásod, hisz ideát, minden csak részleges, semmi sem teljes, semmi sem tökéletes. De a gyógyulás folyamata már maga boldogság.
Holnapra térj vissza, holnapra légy enyém, holnapután feleségem légy!”

És másnapra Perisztéri Iszihi ágyában kedveskedett, miközben Szóvivő könnyekkel öntözte könnyektől már bűzlő plédjét: könnyekkel öntözte Perisztéri miatt.
És Perisztéri három szép gyermeket szült Iszihi házában: legalább egyet közülük – az elsőt – Szóvívő a magáénak gondolta.

Proktész akarta aztán megszerezni magának Khíriát.
Khíria volt a legszebb: már-már Lalagé volt Khíria. Fekete haja oválisan keretezte a világ legbájosabb, legszebb, leglágyabb arcocskáját: nem csoda hát, hogy Szóvivő ezúttal versben szólalt meg, szólt versben Khíriához, akinek képmását felettébb megszerette:
” Lerészegedtek a betűk,
sárga tóban kék halak kelnek:
hullámokhoz van kötve
szerelmünk.
Mennyi ibolyát
hintettünk a papírra,
pecsétet tett rá a Hold,
néhol kiégette a láz.
Rózsák keletkeztek,
a szirmok itt vannak
kezemben:
tüzüknél melegszem”

Khíria és Proktész lakodalmára Szóvivő még elment.
Először ment el olyan pár esküvőjére, kiknek teremtő atyjuk volt, ivott egészségére az „ifjú párnak”: ivott, hogy kettejüket összefogva ihasson Khíria egészségére, akit módfelett megszeretett.
Aztán könnyektől bűzlő plédjét fejére húzta, és szépen, csöndesen megfulladt a szerelemtől és az oxigén hiányától.
Megfulladt bizony szegény Szóvívő: hiába jött másnap szerelmes levelet íratni Heimónasz, hiába jött Nomosz és Erüthrosz, hiába csöngetett, kopogott, dörömbölt és üvöltött Ténukhtosz.
Hiába…