Sámli
A küllemét nem cicomázta hóbort,
de üldögélni, húzni-vonni jó volt,
a kezek öreg akarata gyűrte
a leghasználhatóbban egyszerűre,
s a lámpafény ha nyalábjába vette,
fölárnyalolt a deszkamennyezetre,
csökött picinyke, mesebeli törpe,
de esténkét az Isten vette ölbe,
fénylő, kopottas, öregedő sámli,
de ő tanított lovagolva járni,
én birtokoltam egészében-félig,
s ha zugba bújtunk, épp fölért az égig,
a nagy szék, asztal zsörtölődve tűrték,
mert ismerte a konyha minden csücskét,
ő figyelte a moslék kavarását,
ő segítette tűzre a hasábfát,
s mikor az este kukoricát morzsolt,
a dologba gyűrt deréknak is jó volt,
s ha nem nógatta nagy munkára semmi,
a szendergése ösztökélt pihenni,
se viszályok, se gondok nem zavarták,
a házhoz szokott, csúszkálós nyugalmát,
ma sem törődik semmi változással,
s öreg cselédként együtt él anyámmal.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges