Sáfránysárga
appendixet írok
a világhoz
görbületén nehéz függeléket
érintem a végtelent
a metszéspontok ott vernek tanyát
meeting point a tejúton
a hazátlan gondolatok találkozó helye
ott tán csobban is a szó
a tunya öröklétben
lyukat fúr
s ha már feketén tátong
torkából felbuggyan lomhán az idő
és köröket fodroz a fáradt mánusok alá
végre döccen a vekker
így tiltakozom én
derítem zavaros elegyét a mának
hangtalan
zeng dalom
zen dalom
gondolatok nélkül
vélt bölcsességgel
borotvált pilissel
terítem magamra ezt a vonagló világot
mint szépanyám tette
lyukas harisnyáit stoppolófára feszítette
léptekhez igazítom a kusza ösvényeket
tán talpam alatt is nemesedhet a rög
ha sáfrányszín cseppeket könnyez rájuk
köntösöm
itatom hát gyolcsát minden repedésnek ________________________________
2009. február 07.
- Lucskai Vincze alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges