Rozsdás glóriák
Ma éjjel a fázós lelkek
gyertyalángnál melegednek,
felsóhajt a bokrok lombja
– két napja felakasztotta
magát egy nő-ismerős,
azt hittétek, hogy erős,
én éreztem, gyenge volt,
vakmerőséggel vakolt
jelmezt hordott állandóan,
hallottam, a biztos szóban
bizonytalan hang lakik,
már nem tudom hányadik
félmondatnál tetten értem,
miért szólt hozzám kimérten –
De ma minden fagyos lélek
talál marék menedéket,
most nincs senki egyedül,
fájdalmunk lecsendesül,
kit szülő, társ, utód szólít,
kezünk görcsbe kulcsolódik,
sírfelirat súg imát,
ragyognak roncs glóriák,
s a halál rozsdás hencserén
Isten lepedőt cserél.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges