ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Mennyi mihaszna paraszt, minden ambíció nélkül és itt a slepp is. Ilyen, olyan grófok, meg bárók, azzal a kényszerképzettel, hogy ők valakik. Pedig hát, az ükpapa ükpapájának ükpapája is valami gróf-féle volt, de keserves harcokkal, kivívta magának az egyeduralmat.
- Nem azért lettünk királyi család, mert léha, céltalan életet éltünk. - mélázott baldachinján henteregve Lili, a trónörökös hercegnő, akinek anyja, Lilianna a királynő.
Micsoda ordas világ, a nők elnyomása a mai napig ordít, hiszen az elnyomáshoz való jogot is, az ükpapa ükpapája harcolta ki, mikor tizenkettedik gyermeke is leányzó lett. Szép idők voltak azok, ő volt a törvény, egyszerűen beiktatta - nagyon helyesen -, hogy nem szükséges fiúnak lenni a trón örökléséhez.
Ezért lehetett legnagyobb lánya - már nem tudom milyen fokú üknagymama -, az első női király, ahogy nevezik, királynő. Kemény idők voltak azok, az ükpapát negyvenkét évesen érte a végelgyengülés, álmában beleszaladt egy arra repülő lándzsába. Kisebb trónviszály alakult ki, mikor az egyik nagybátyja fürdőt rendezett - gőzölgő emberi erek nedűjéből -, de az ükpapához hű, nem felségárulók, hozzásegítették egy vadászbalesethez. Úgy történt, hogy egy eltévedt lövedék hurka, felakasztotta a fára, s miután a királyt zargatni nem szabad - még ha bitorló is -, ha csak nem kéri, az őt körülvevők békén hagyták, míg a béke el nem uralta. Szép temetést rendeztek neki, az ország minden szegletébe egyet-egyet. Így ment ez kérem talán kétszáz évvel ezelőttig.
Az utolsó, szakmai ártalomban elhunyt elődünkre, a konkurens, minden áron királlyá lenni vágyó, miután jól bekente sajttal, ráuszította az egereket és ocsmányul - de hát akkor ez volt a szokás, az ő szemszögét is meg kell érteni -, összekötözte, hogy mozdulni sem tudott. Azt hitte, megszabadult a dinasztiánktól, mert nyoma sem maradt szegény elődömnek. De az egyik egér, egy macskával került szembe, az elődöm macskájával, aki visítva kapta el és rohant vele az akkori főbíróhoz.
Egy macska, amelyik nem eszi meg az egeret, minimum gyanússá vált neki. Így aztán egyenesben maradt, az ami nekünk jár. Most a lépcsőkorlátmester - a hülye azt képzeli magáról, hogy ő egy úr, pedig huszonnégy órás készenlétben áll, ha tüsszentek is jönnie kell -, adott egy katalógust, mert ugye nálunk, királyéknál az utód létrehozása mindennél fontosabb. Majd ha a mama meghal, én leszek a királynő, bár nagyon utálok nem királynő lenni, de ezt a néhány évet még ki kell bírnom.
Úgyis negyvenkét éves már! Úristen, az egyik kuzinom nénikéje száznégy évet élt! Akkor én soha nem leszek királynő, csak tátom a számat, mint egy hálóba pottyant veréb? Hát egye fene, nem olyan rossz ez a kitanított hercegnői élet sem. Megtanítottak annyi mindenre, hogy soha semmibe nem pofázzak bele. Nem is fogok! Ezt a szót a tévében hallottam! Nagyon szeretem a tévéműsorokat!
Olyan macerás volt még a dédapám élete is, aki képzeljék el, éjjel-nappal király volt és nem csak úgy mint a mama, aki előtt hajbókolnak, de semmi dolga. A dédpapának még rengeteg munkája volt.
Az egészben az tetszik a legjobban, hogy talán, mert kecsesebb vagyok a mamánál, nekem nála is jobban hajbókolnak. Bár, ha belegondolok, a királyi felhőt szétfúvó, pici koromban sokat mesélt ősi időkről, amikor a helyzetemben levő, eladó korba serdült trónvárományosok válogathattak és a papa, az öreg király - aki mindig legalább negyven éves volt, talán negyvenöt is -, az alkalmatlannak minősítettet megrövidítette. Jó játék lenne, de nekem most katalógusból kell a sok vézna kuzin közül kiválasztani, ki legyen gyermekeim papája. Képzeljék, egyik sem mer letegezni, sőt letérdelnek elém! Igaz, pofon is vágnám őket, ha megpróbálnák!
A baj, hogy büntetni nem lehet, pedig szeretnék, nagyon szeretnék ám! Végignéztem egy pókháló repedésnyi idő alatt ezt a felhozatalt és megparancsoltam a főlépcsőkorlátmesternek, hozzon másik katalógust. Nem baj, ha az egyszerű nép fia lesz - azoké a szerencsétlen semmirevalóké, akik küzdeni mindig képtelenek voltak és folyton hálátlankodtak -, pedig mi jobbágyoknak neveztük őket, nem rosszabbágyoknak. Ez a sok öntelt nagyon senki, nem értékelte soha, a szépen, fentről szóló beszédet. Nos, meg kell adnom, az a kínálat sokkal érdekesebb volt.Csak így csendben magunknak, jóval izgalmasabb is! Három hétig lapozgattam, pedig az első oldalon, mindjárt a legelső alkalmasnak tűnt, de olyan jól esett végignézni a többit is.
Nem üttethetem le a fejüket, sem a királyfikét, sem a senkikét, de láttam egy műsort - fúj de ordenáré volt -, mikor egy férfi előtt sorakoztak a lányok. Na, ha élhetnék pallosjogommal, az nem élte volna túl! Ez is egy borzalom, hogy sosem töröltük el a pallosjogot, de nem ildomos sem azt, sem egyéb hatalmi erőt használni, ebben a furcsa mai világban. Az viszont nagyon tetszett, mikor egy lány előtt toporzékoltak, feszengtek, pirultak, remegő hangú, csupa gátlás, csupa stressz férfiak. Úgy potyogtatta ki őket, de úgy! Vau, de tetszett!
Na kérem szépen, ehhez hasonlóan, itt is mindenkinek van természetesen videó és hangfelvétele, a többiek, olyan vigyázz állásban királyoskodnak, láthatóan előre betanult szöveget nyögdécselve, de az első - ezt is a TV-ben hallottam - azt mondja.
- Szia kisanyám, ha kellek itt vagyok, ha nem tán még jobban örülök!
Hát ez nekem úgy, de úgy tetszett, hogy az életben nem keresek nála királyibb vér nemzésére alkalmasabbat. Azt hiszem, ez a nemzés a nem rossz dolog, de a szülés
- a húgom mesélte milyen – macerás. Szörnyű! Aztán egyszer láttam egy olyan kicsi gyereket. Igen, a húgomét. Úgy ordított, hogy menten eldöntöttem, az összes gyerekem, a születés pillanatától, a kastély legtávolabb eső, hangszigetelt részében fog lakni, amíg ilyen bőgős állapotú. Dajka mindig akad, én majd, mint jó trónörökös, teszem a dolgomat. Ez a fiú megfelel, már tíz napja bejelentettem a verseny végeredményét és azóta itt lakik, olyan előismerkedő-szerűség képen.
A középső húgommal flangál, ügyes volt a mama, csupa lányt szült. Ezért leszek én a királynő, bár ebben a mostani időben, teljesen mindegy, hogy királynő vagyok vagy hercegnő. Nem is nagyon érdekel! Emellett persze annyi gondom van, hogy ezek nélkül a léhűtők nélkül, már tényleg nem mennék semmire. Az esküvőmet tervezem, éppen a ruhámat. A dédmama, a mama és Hamupipőke kristálycipős rucijának a kompozíciója lesz. Nálunk is hét napig fog tartani a lakodalom, nem csak a mesében és élni fogunk, ha meg nem halunk. Most már jöhetnének, szólok is a vőlegényemnek, olyan cikis helyzetbe hozom, hogy csuda! Király soha nem lehet belőle, ő lesz a királynő férje. Egészen hülye titulus nem? Gondoljanak bele, mennyire kellemetlen ez, egy amúgy igen csak jóképű férfinak.
Ha kinyitja a száját, olyan leszek mint egy elektromos rája, egyből szembesítem ezzel a megrázó ütéssel. Mi a fene van itt, hogy mernek csak úgy benyitni hozzám? Na de húgom, be sem jelentkeztél, nem is kopogtál és a vőlegényem is! Mi a fenét csináltok itt? Távozhatsz húgom. Mondom távozhatsz!
- Nézd kislány, mondanivalónk volna. Van! Azt hiszem jobb, ha kedves királyi véred, húgocskád mesél.
- Mondd Rondanella, mit kapartál ki megint a föld alól, vakondszerű kacsóiddal?
- Lili, légy erős, összeházasodunk!
- Gratulálok, kopj le, a vőlegényemmel beszélek tovább!
- Mondom összeházasodunk…
- Jól van. Örülök, hogy neked is akadt valaki.
- Mi házasodunk össze, a te vőlegényeddel.
Lili gondolatai kétszer megkerülték a Földet, aztán nagy pislogások után magához tért és még mindig csak nézett. Egy gombnyomással is elintézhette volna, de olyan jól esett neki, teljes erőből ordítani.
- Őrség!!!!!!!!!
Berontottak azok a szerencsétlenek, akik szintén azt hitték magukról, hogy ők valakik, pedig a nap huszonnégy órájában szolgálatot teljesítettek. Nekik aztán, tényleg
minden csettintésre mozdulniuk kellett.
- A pincebörtönbe ezekkel!
- Parancsol?
Az őrparancsnok megszokta, hogy parancsot teljesít és hogy néha baja is származhat a parancs nem teljesítéséből. Nem folytatta a kérdőjelezést, egyszerűen megismételte kijelentőmódban.
- Parancsol.
Nem nagyon értette, mert azt a börtönt, úgy százötven éve nem használták, de amikor visszatértében Lili megparancsolta, hogy az ácsokat trombitálja össze és reggelre vérpad álljon odalent, megrezdült benne a lelkiismeret bizalmi membránja és legfőbb Liliannával, Lili anyjával, kötelességének érezte tudatni, hogy lánya már a hóhérnak is - aki életében nem követett el egyetlen kivégzést sem -, pallos élezésre adott ki parancsot.
Lilianna meghökkent, aztán a hóhérral történő konzultálás után, az nagyon megnyugodott. Nagyon rendes, jóhiszemű bátya volt. Elődei, valamikor tényleg ropták a kötéltáncot és fejetlenül is viselkedtek, de ennek a kis mormotának, már csak a cím maradt. Remegett, ugyanis egy legyet sem tudott agyonütni, olyan jószívű kis serény töpörödvény volt.
A királynő reggel a kulisszák mögül szemlélte az akciót és amikor Lili kiadta a parancsot, hogy "bakó tedd a dolgod", az köpött kettőt a tenyerébe, megfogta a bárdja nyelét, ő berontott.
- Jaj Lilikém, hát miről maradtam én le? Úgy látom a húgocskádat és a vőlegényedet fejezgetteted épp. Nem lehetsz olyan rossz kislány, hogy engem kihagyj belőle. Állj fel szépen és add át, trónusnak használt foteled!
Lili felállt és boldog volt, hogy a mama végre megérti, hogy ezekkel a jogokkal élni kell, nem csak úgy, az almáriumban tartani.
- Bakó - szól Lilianna, a trónörökös Lili anyja – hármas kivégzés lesz, a két imposztor mellett, Lilit is lenyakazod!
Lili elkezdett remegni, összecsuklott és a mama lábait csókolgatta, de az előre beavatott őrség már a leghidegebbnél is hidegebb vasba verte.
- A trónörökösnek mindenben elsőbbsége van, vele kezdjük. Bakó tedd a dolgod!
A bakó, ismét köpött kettőt a tenyerébe és a sikító Lili szeme láttára, felemelte bárdját, majd hatalmasat csapott a feje mellé, a padlóba.
- Oldozzátok el, ide hozzám! Megtanultad a leckét, lányom? Nem élünk vissza a hatalommal és nem csak azért, mert nem olyan időket élünk! Világos?
- De mama, a vőlegényem a húgomat akarja elvenni!
- Nem is ismered őt, lesz másik.
- Rendben van…
- A nyakazást és minden egyebet felejts el, ami a hatalommal élés és visszaélés körébe tartozik!
- Igen mama...
- Akkor remek életed lesz, olyan, mint nagyon keveseknek a világon.
- Igen mama, felség!
- Hajolj meg rendesen és térdelj le!
- Igen mama!
- Menj szépen, békülj ki a húgoddal és a vőlegényével, vedd a katalógust és keress másikat! Úgy látom, jobb ha egyszerre hármat, négyet is keresel, de tégy belátásod szerint.
- Igen mama!
És a királyokat, ma már senki nem akarja felakasztani, mert ők sem akasztanak. Itt a vége, fuss el véle. A mese, attól még mese marad ám!