Robogás
Árnyak, fények…
Út szélén a fák
Állnak s nézik,
Mínt robog vonatunk
Mából a holnap felé.
Ritmusa ringat,
Néha ráz,
Ismeretlen tájban,
Zord állomás,
Egy perc megálló,
S indulunk tovább,
Utánunk valaki
Unottan integet.
Kezemben könyv,
Hű útitárs,
Menny és pokol közt
Nem is lehetne más…
Az ég tiszta kék,
A fenyők pásztorok,
Vonatunk szüntelen
Szakadék szélén
Robog.
- M.Simon Katalin alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges