Semmi se örök
csak a változás
mely alakít
hogy mindig más legyél
tenger ölén a csend
hogy lelkek mélyére láss
bércek
lángoló fellegén
sikongó napkiáltás
Várhatnak rád
zúgó óceánok
hogy feltárják
mélységük titkait
mit csillagszemed kutat
s mire megérted azt
havasok kéklő bércére hágsz
a mennybolt orma vonz
nem a tengerfenék
Vágy feszít így
míg tanít szeretni
elnyúlsz a föld mellkasán
rejtélyek méhe izgat
Galaxis sors
porszem önmagad
repülsz semmiből
a mindenek felé
hogy megismerhesd
mi változásra biztat
vagy megmételyez
a volt a van a lesz
változó varázsa
megszédülten
az öröklétben
öntudatlanul
Véred
belesajdul láz gyötör
szűkmarkún mér a világ
bár egyre több a csoda
és több a döbbenet
új és új érpályák falán
mely lenyűgözni képes
e szédítő rohanásban
Hát fuss
ragyogd át
szétomló életed
s úgy hömpölyögj mielőtt
fejed örök álomra hajtanád
mint a lázadó folyó
mely az ismeretlennek neki vág
Bontsd és építsd újra partod
hogy visszatalálj mindig
önmagadhoz