Aki csak vonyít borzas kutyamód
eltelve múlttal, jövővel,
jóllakottan vallja, jóllaktat,
akkor is, ha beledöglünk.
Védjegye, mindent megélt
nagy idők apró tanújaként.
S míg ugatta a Holdat,
más mennydörgött,
s szénné égve hullt a földre.
Most zabál, s megzabálják.
Ez lett a sikk, klónja sok van.
Fel se ismerhető.
Ki semmit se tud, visszamutogat,
aki hiszi, előre,
s hallgat, a máról.
Kőbe faragják a lázadó csendet,
s őrt állnak előtte...
Egy tőről fakad
mind a kettő.