Repce
A vonat bennem
zakatolt,
néhol összetalálkoztak
megszaladt gondolataink.
Már-már hittelek.
Végigjártam minden
ismerős vonásod,
fürkészve választ,
lehet-e
idegen mégis a szemed,
vagy csak
álmodom ma is,
hogy látlak,
s ez az a
találkozás,
amikor elveszek majd,
mintha sose
lettem volna.
Porcelánkék ártatlan
egek – hát hol
itt az ármány…
Hazafelé már az
ablakot lestem,
a vonat bennem zakatolt.
Buja zölden rohant a táj,
nem engedtem,
hogy fájjon,
mosolyogtam, mint
a repcetábla.
Kiegészülve a mai
csenddel,
tudom,
nem hoztam aznap
senkit a világra.
Ártatlan kék egek…
- Nagy Horváth Ilona alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges