Rendbontók
Apám – mióta nyomon követem – mindig gyűjt valamit.
Az utcán fölveszi a rozsdás szöget,
az összebicsaklott drótot,
a legkülönfélébb vasdarabokat.
Aprólékos gonddal aztán kijelöli a nekik szánt zugot,
de rálelni bármire is
– a korábbi megfontoltság ellenére –
alig-alig lehet.
Ebben a különös gyűjteményben legszembeszökőbb
a csavarok aránytalan sokasága.
Egyszer – egy jeltelen napon –
meghatározott csavar után kutattam,
már-már reményt vesztve.
Akkortájt – egyéves lehetett a lányom –
számtalan üres gyerektápszeres doboz
hányódott nálunk.
Mondtam is – ez a dobozgarmada
égből pottyant lehetőség valamiféle rendre.
Mígnem – egy új napon – elégedett és rejtélyes
arccal fogadott apám.
És mutatta a művet.
Sorban – egymás mellett-mögött a tíz-tizenöt
tápszeres doboz, némelyik dugig tele.
Nézem, bámulom,
s olvasom a fölcímkézett dobozok hasán
apám lassú betűit:
k ü l ö n f é l e c s a v a r o k
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges