Rőzseláng
Kis iskolásként már az erdőt jártam,
prédát keresve minden száraz ágban,
s úgy egyengettem hosszú, szálas sorba,
akárha roppant reccsent kéve volna,
jó szemeimmel kilestem a fákat,
hogy melyik karjuk indult száradásnak,
ha hagyta, úgy - ha nem, akkor is törtem,
s míg horzsolásuk csíkján szöszmötöltem,
már raktam-tűztem bírható halomba
a csíkra kiterített madzagomra,
nagy térdeléssel összemarkolóztam,
hogy fej, se váll ne kínlódjon csomóban,
s a ropogás utáni csöppnyi csöndben
a biztosító hurkot rákötöttem,
majd indultam, mint templomból a hála,
a szívem verte léptem ritmusára,
s hogy a fáradtság messzi kerülgessen,
le-letettem, majd ráegyenesedtem,
beboldogultam házunk udvarába,
fölaprítottam fűzvesszőkosárba,
s míg lestem hogyan örülik a kedvem,
a felnőttségbe is beleszerettem,
s úgy adott lángot akkor az a rőzse,
hogy ma is szítok meleget belőle.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges