Ráfázás
Langyos löttyöket nyelek napok óta.
Pihen a vén diófa,
jövőjét rég kihordta.
kerengve közelít a cafka, barna levél.
Varjú villan feketén,
suhan ólombörtönöm egén.
Nappal van hát.
Éjjel nem repülnek,
öles nyárfa ágait ülik.
Károgva koptatják kérgét karmaikkal.
Személyim kérték lázálmomban
marcona képű borissza banditák.
Önrajzom lapozom. — Lapozzatok ti is!
Csak halkan mondtam, mert úgy tűnt
még odaát voltam egy másik rendszerben.
Énekes Ernő jelentem! — Kelt egy hang távol,
a vokálból szakadhatott fel,
mint a slejm tüdőmből.
Aljasok! — üvöltöm,
verejtékben fürdöm.
Egy kéz rángatja
számozatlan, csíkos pizsamám.
- Takács Dezső alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges