(Rá)Csodálkozó
Mióta már,
hogy mindenre rácsodálkozom, ami él!
Nekem nyit virágot mindegyik tavasz,
velem tisztul a szürke világ,
ha közelít a tél, a patyolatfehér.
Mióta már,
hogy elakad a hangom, ha színes köveket
terít elém a parti hullám szelíden,
s a végeérhetetlen titkok - ős-erő,
tudás - hordozóit megérinthetem.
Mióta már,
hogy amerre járok, előre köszön
minden faág, testvérem mindahány bokor,
mi elém hajol minden tavaszon, és lábam alól
fűszálak terelik félénk bogarak hadát.
Mióta már,
hogy lenyűgöz e lét, ringat a remegve múló,
bársony idő, csitító szerelem-dallal andalít:
könnyebb legyen a búcsúzó, ha menni kell,
de marasztal, visszahív a mondhatatlan,
csábító, földi szép:
maradj még!
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges