P(R)O(T)ÉZIS
Már nem rak bennem az idő tüzet,
és nyikorog a csipőízület,
két vétlen lábam bottal araszol,
a derekam is másképp nem hajol,,
a forgók között dermedt az olaj,
a gyöngülő csont minden súlyt sokall,
és életecském vénülő delén,
valami fémet raknának belém,
jaj, Istenem, ezt másképp nem lehet,
de hogyan bízzam rá a lelkemet,
s mint igazodik el ez idegen,
halk ritmusához szokott szívemen,
a helyében nem lenne gusztusom,
megbújócskázni szétnyitott húsom,
ám bátorítanak a doktorok,
hogy könnyűszerrel járkálni fogok,
de akkor is, ha szívem megszakad
ne hagyjátok meg bennem a vasat.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges