Aludtak a légycsapók,
remekművet szőtt
a pók,
s türelmesen vár
most prédájára,
mi persze menten
ott vagyunk,
még nem sejtjük,
hogy meghalunk
egy gyilkos ölelésben,
s míg életünkért
küszködünk,
a mester kipackáz velünk,
s mosolyogva mondja:
– Nem kértem,
hogy felkeressen,
önszántából jött
ön a pókhálóba! –